NEWS: Kraler úr, Ön az elmúlt nyár forró hónapjaira való tekintettel a klímaválság nyertese?
A klímaválság természetesen megváltoztatja az üzletünket. Határozottan profitálunk belőle - még ha ezt aktuálisan nem is érezzük, mivel a gazdasági válság sok mindent elfed. Egyértelműen észrevehető, hogy az emberek tartózkodnak a vásárlástól - Németországban éppúgy, mint Ausztriában. Teljesen hiányoznak az új építések.
Nem kényelmetlen néha a gazdasági mutatókra tekinteni?
Egy menedzser számára ezek izgalmas időszakok. A tervezési bizonytalanság naponta foglalkoztat minket, mivel egyszerűen nem tudjuk, hova lyukadunk ki - a beruházásoknál sem. Családi vállalkozásként generációkban gondolkodunk, és megkísérlünk anticiklikus módon is beruházni. Ha ismét fellendülés jön - bármikor legyen is az, - felkészültek akarunk lenni.
Egy közepes vállalkozás meddig bírja ki az olyan időket, mint a mostaniak?
Természetesen alkalmazkodni kell. Nem mondhatom azt, hogy most a két éve összeállított csapattal kihúzzuk. Ez nem működik. Alkalmazkodni kell - e fázis időtartamához is. A tartalék egy dolog, de valójában az ember előrébb akar jutni, növekedést akar generálni. Itt kihívást jelentenek az erősen megnövekedett bérköltségek.
Ha megtehetné, amit szeretne: mit tenne?
Csökkenteném a bérjárulékokat, és erősíteném a gazdasági helyszínt. A közepes vállalkozások felelősek azért, hogy nálunk jólét van - és azokat támogatni kell. Nem vagyok annak a híve, hogy minden területet egyformán kellene kezelni. Egyéni intézkedések szükségesek. Egy példa: Az abfaltersbachi fő székhelyen saját vízierőművel és napelemes berendezéssel, valamint a biomassza-fűtőműben lévő részesedésünkkel több energiát termelünk, mint amennyit fogyasztunk. Emiatt nem függünk az energiaáraktól, hanem önellátóak vagyunk az energiát tekintve.
Mennyire bízik Ön abban, hogy lesz valami változás?
Egyáltalán nem. Túl sok a huzavona és politikai számítás, hogy bármi is történjen. Másrészt azt is meg kell mondanom: Az osztrák telephelynek is megvannak az előnyei. Az elmúlt években összességében stabil volt a kormányzat. Jogilag tiszta a helyzet. Munkajogilag, Németországgal összehasonlítva lényegesen kényelmesebb a helyzetem - a vállalat és a dolgozók számára egyaránt. Ezek olyan telephelytényezők, melyek segítenek.
Mit jelent egy vállalat számára, ha semmi nem történik?
Azt jelenti, hogy növeljük az árainkat - és végül ez a végfogyasztóhoz jut el. Így közvetetten magunk is ismét gerjesztjük az inflációt, mivel azért emeljük az árakat, hogy eredményeinket biztosítsuk. Itt nem is a túlzott nyereség eléréséről van szó, hanem egyszerűen csak az eredmény biztosításáról.
Az országban a termelékenység is gondot jelent - mostanában központi téma a részmunkaidős foglalkoztatás magas arányáról folytatott vita ...
Vállalatként nekünk kell gondoskodni arról, hogy fellendülés legyen. Úgy, hogy dolgozóinkat bevonjuk, elmagyarázzuk, ami szükséges - és elősegítjük ezt az együttműködést. Többé már nem elég azt mondani: „Majd valaki más megcsinálja helyettem.” Sok dolog a mi kezünkben van.
Mennyire türelmes a kormányzat gazdaságpolitikájával szemben?
Nemigen tudom megváltoztatni. Természetesen magamban szitkozódhatok, és megpróbálhatom a kritikámat a megfelelő képviselőnek előadni. De vannak sokkal nagyobb vállalatok, melyeknek egész más hatásuk és hatalmuk van a változtatásra. Megpróbáljuk a dolgainkat kis lépésekben előremozdítani. Ha a politikára hagyatkoznánk, elhagyatottak lennénk. Németországban legalább megvan az a benyomásom, hogy a kormányzat tudja, mit kell tennie a gazdaság újbóli felélénkítése érdekében. Ugyanis világos: Ha az építőiparra rossz idők járnak, hosszú távon nemzetgazdasági problémánk lesz. Ehhez egyszerűen túl sok embert foglalkoztat az építőipar és annak holdudvara.
A minőséget meg kell fizetni, tartja a mondás. De hol van itt a határ - és ki húzza meg?
A piac írja elő a határt. Ha túl drága, vagy a minőség nem megfelelő, a piac szabályozza. Egyidejűleg a megközelítéstől is függ: Gyártsak olyan terméket, amelyik éppenhogy kibírja a garanciaidőt? Akkor nincs is szükség árnyékolásra. Mi olyan termékeket akarunk létrehozni, melyek sok évig hasznosak - nem csak három évig tartanak, hogy utána kicseréljék őket. Az ilyen „eldobós üzlet” nem felelne meg a vevők elvárásainak, és nem lenne fenntartható.
Az Önök székhelye továbbra is egy kis településen van. Miért?
A felvásárlások miatt vannak más telephelyek is. De a Kelet-Tirolban lévő abfaltersbachi főhadiszállást nem akarjuk áthelyezni. Ez a központunk, a mi tökéletes világunk. Ezen a telephelyen vagyunk honosak, ez az egyetlen vállalat, melynek fő székhelye Lienz járásban van. Ez számunkra a helyi munkaerőpiacon bizonyos egyedülálló helyzetet teremt.
Ön a bevándorlás szószólója. Mekkora ellenszele van?
Szükség van a célzott bevándorlásra, de teljes integrációval, mindenekelőtt a nyelven keresztül. Nyelvtudás nélkül soha nem sikerül az integráció. A Kelet-Tirolban lévő telephelyünkön a csúcsidőkben 30 nemzetiséget foglalkoztattunk. Tehát szerfelett nyitottak vagyunk. De a lakosságnak sokkal nyitottabbnak kellene lennie. Természetesen az olyan események, mint az erőszakos bűncselekmények, ártalmasak, mivel megerősítik az előítéleteket. És ezért nagyon felkapott lesz a téma.
Miért nem szemléljük inkább lazán a témát?
Én ugyanis ezt látom az egyetlen útnak. Az automatizálás itt-ott segít, de nem mindenhol. A téma kezelésénél hiányzik a tisztesség. Az egyik balra dobja a labdát, a másik jobbra. A bevándorlás melletti világos hitvallás a helyünk melletti hitvallás lenne.
Az Ön apja naponta körbejárja az üzemet. Milyennek látja ezt?
Jónak. Egyfelől ő a szürke eminenciás, másrészt egyszerűen az integrátor. Én sokat utazom, ő pedig a belső témákkal foglalkozik. Néha különbözik a véleményünk. De mire a szobát elhagyjuk, addigra mindig megegyezünk. Én más típusú személyiség vagyok. Azok az idők, amikor ő az üzemet felépítette, mások voltak. Ma sokkal több véleményt begyűjtünk, hogy széles elfogadottságunk legyen.
Ön azt mondja, a HELLA mindig a mozgalmas időkben volt a legerősebb. Mikor merülnek fel Önben kétségek?
Az ember mindig átgondolja, hogy mindent helyesen tesz-e, a megfelelő döntéseket hozza-e meg. Ha az összes válság egyszerre tör ránk - háborúk, gazdasági válság -, akkor az ember magától kérdezi: Hogyan tovább? Mindenekelőtt azért, mert nem lehet felbecsülni, meddig is tart. Ha bizonytalan a kimenet, akkor a válsághelyzetben össze kell tartani. Amikor szorított a cipő, akkor hoztuk ki az összetartozással a legjobbat.
Honnan veszi az optimizmusát?
Ez egy alapbeállítottság. Optimizmust akarok sugározni - akkor is, ha nem minden tökéletes.
Mit üzenne a következő generációnak?
Maradjatok két lábbal a földön, legyetek optimisták és segítsétek egymást.